Ezt a cikket ajánlom mindenki figyelmébe:
Figyelmes fegyelmezés
A késleltetés megtanulásának óriási szerepe van a nevelésben az önuralom, a fegyelmezettség eléréséhez. Az, hogy a vágyaink, késztetéseink nem fordulhatnak át azonnali kielégítésbe, cselekvésbe, nagy tanulság a gyermek számára. Mit lehet kezdeni a hirtelen feltörő vágyakkal? Lehet várakozni, hogy egyszer csak teljesülni fognak, lehet dühöngeni, és a környezetet okolni, és el lehet nyomni az igényeket.
Fegyelmezett csecsemők
Már a csecsemőkorban elkezdődhet annak tanulása, hogy fizikai vágyaink, szükségleteink irányíthatók. Amikor a baba sír és kezdetben az anyukája csak találgatja, hogy mi az oka az elkeseredésének, gyakran előfordul, hogy nem azt a választ kapja, nem azt a szükségletét elégítik ki, ami aktuális diszkomfortérzésének okozója. Pl. éhes, de először tisztába teszik, álmos, de a figyelmét próbálják felkelteni (csörgő rázásával). Előbb-utóbb az eredeti igényét is kielégítik, egy idő után így hozzácsatolja a cselekvéssorhoz a kiegészítő elemeket, és sírás nélkül képes kivárni, hogy tisztába tegyék, és csak azután kapjon enni. A tanulási folyamatban jelentős szerepe van az anyai arc visszajelzéseinek, aki elfogadja gyermeke méltatlankodását és megnyugtatóan, csillapítóan tükrözi azt vissza. Beszél hozzá, szemkontaktust tart vele, megérinti. Ez mind pozitív érzést kelt a babában, pedig még csak ez után kap majd enni. Természetesen ez nem jelenthet vég nélküli időhúzást, mert az megakadályozná az ősbizalom kialakulását.
A késleltetés
Az azonnali vágyteljesítés szándéka nagyon megnehezítheti a felnövekvő gyermek életét, mert gyakran kerülhet konfliktusba miatta a környezetével. A kisgyermek torkoskodását, dühösködését még elnézik, de az óra közben felpattanó, sétálgató, bekiabáló, vélt vagy valós sérelmeit azonnal megtorló kisiskolást már elmarasztalják, büntetik fegyelmezetlensége miatt. Elsősorban a szülő feladata, hogy az önirányítás módszerét megtanítsa. Neki kell viselkedési mintákat mutatni, azonosulási lehetőséget teremteni. Nagy megértéssel, szeretettel kell kezelni ezeket a helyzeteket. Például: Választhatsz egy szelet csokoládét, hozhatod is hazáig, de megenned csak ebéd után lehet. Megkaphatod azt a játékot, de majd a születésnapodra. Tudom, hogy te is szeretnél a kisautóba ülni, de ki kell várni, míg sorra kerülünk. Legyél kész a feladataiddal, hogy utána tényleg szabadon gazdálkodhass a szabadidőddel! Így tanulja meg a mértékletességet is: látom, ízlik a sárgabarack, de néhány szemnél ne egyél többet, mert fájni fog a hasad. Azért fontos ezt megtanulni, mert nem lesz mindig ott valaki, hogy megőrizze őt a túlkapásoktól, magának kell megtalálnia optimális működési kereteit.
A kisgyermek idegrendszere lassan érik meg ezeknek a konfliktusoknak az elviselésére, megoldására. Minden ilyen helyzetben hatalmas feszültséget él meg, mert egyrészt azonnal reagálni szeretne belső késztetéseire, másrészt a szülei szeretetét sem akarja elveszíteni.
A megszégyenítés, a túlzott szigor, a megtorlás a személyiségfejlődés megrekedéséhez vezethet.
Fedő nélkül
Az ösztönkésztetések minden emberben ott rejlenek. Elnyomni, azokról tudomást nem venni éppen olyan nagy hiba, mint kontroll nélkül kielégíteni. Ezt egy fedő nélküli fazékban rotyogó vízhez hasonlítanám, amiből időnként kicsapnak a forró folyadékcseppek. Ha azonban a fedő nem engedi kitörni a gőzt, túlnyomás lesz az edényben. Megélt érzelmekért, gondolatokért nem jár büntetés. Amint kimondhatóvá válnak, már kezelhetőbbek is lesznek, mert szélsőséges indulati sodrásuk csökken. Szabad nem szeretni anyát, apát, a kistestvért. Még haragudni is szabad rájuk. A tettek síkján viszont már nem lehetünk ennyire elnézőek; nem lehet meglopni, megütni, megszégyeníteni, becsapni. Erről szól a szocializáció, hogy a felnövekvő nemzedék megtanulja társadalmilag elfogadott formában megjeleníteni, megélni, késleltetni, keretek között tartani késztetéseit. Mérei Ferenc–V. Binét Ágnes Gyermeklélektan (1970) című könyvben írja le a tanár úr: „Az indulatok elaborációjának legfejlettebb változata, a személyiség alakításának leghatékonyabb mechanizmusa a Freud által leírt szublimáció. Így szövődik egybe érdeklődésből, magatartásmódból, gesztusokból, gyakorlásból, közösségi szerepből a nyilvános szereplés készsége. Motivációs háttere a magamutogatás feszültségének feloldozása.” Ez már a folyamat vége, ami a serdülőkorra és fiatal felnőttkorra esik. A felnőttkor elején a fiatalnak már képesnek kell lennie arra, hogy szembesüljön a lehetőségek korlátaival, a vágyak és a valóság közötti ellentmondásokkal. Ennek tudatában, alkotóképességének megtartásával és felelősségvállalással irányíthatja önmagát, saját életét.
http://www.kepmas.hu/
