Bangkok ismét jelentkezik

Folytatom Rita Bangkoki beszámolóját. Idézet a leveléből :

Sziasztok!

Bangkok ismét jelentkezik


Szóval az ovi, hát igen nem olyan mint az otthoni, sokat emlegetünk Benneteket, és szeretnénk Titeket ide szállítatni, ha a Külügy és a váci Önkormányzat is beleegyezik. Hát igen, kár, hogy ez csak a vicc szintjén maradhat...


Az ovónőnk nagyon fiatalka, szerintem 3-4 éve dolgozhat a szakmában, és mindent olyan könyvszerűen csinál. Nem igazán figyeli a gyerekeket, mint önálló kis lényeket, azt hiszi neki kell őket megtanítani számolni és írni. Ezért folyton komoly feladatokkal bombázza őket. Én nagyon hiányolom a játszást, hát szinte 5-10 perc marad szegény gyerekeknek az órák között. Az udvaron meg semmi szervezett játék nincs. A játszva tanulás, ahogy Ti csináltátok, szerintem annyival jobban megragad a gyerekekben és nem is érzik megterhelőnek.


Ja azt még nem mondtam, hogy van olvasás óra is, amikor mindenki csendben magának "olvas", Dani csak nézeget persze.


Aztán az egyik de. még 3.-osok is jönnek,akik együtt olvasnak a kicsikkel, amolyan" olvasó barátok" ahogy itt hívják őket.


Van matek is, de azt nem mondta Dani, hogy milyen. Már százig számolnak, tehát nem csak kevés-sok feladatok az biztos.


Van művészet óra, amin a múltkor kollázst készítettek. Az óvónő büszkén mesélte, hogy egy híres művész szemináriumán tanulta. Ami nem baj, de ilyenkor ő nem vesz részt a mnukában, nem együtt csinálják, ő csak magyaráz,és várja hogy agyerekek csodát műveljenek. Azon mindig nagyon csodálkozom ,hogy itt milyen fegyelmezettek a gyerekek, nincs olyan , hogy nem akarom.


De a legnagyobb bajom Ms S-szel, hogy nincs benne semmi érzés, semmi szeretet a gyerekek iránt. Még csak nem is empatikus lény...Felsős tanárnak inkább jó lenne, v állatidomárnak.

De hogy Dani is milyen fegyelmezett lett, és nem érzem feszültnek, nem áll ellen ennek az egészen más ovinak, azon nagyon meg vagyunk lepődve!!!



Azt mondja, van egy hasonló fiú, mint a Bálint és azzal már beszélt angolul. Kérdem, hogy mit mondott neki. -Hello-t.


Ezeket a kis dolgokat is sikerként éli meg. És minden nap jön haza 2-3 új szóval, amit megkérdez, hogy mit jelent. Hihetetlen, hogy hogyan ragad rájuk a nyelv. Persze a nagyokra is.


A múlt héten egyik du. még ott is akart maradni játszani az udvaron!!!


Remélem ez a kezdeti lelkesedés nem fog elmúlni!

 Hogy miket esznek? Kígyó, béka nincs az étlapon. A nagyok választhatnak thai, nemzetközi ételekből, és mehetnek többször is (itt mini adagok vannak). Az ovisoknak ki van készítve, ált. hús rizs, zöldségekkel, v tésztaféle. De Dani elég éhesen szokott hazajönni. 11.45-kor van ebéd. és 2-kor hazaindulás előtt még megehetik az otthonról hozott uzsit. De tízórait azt kapnak. Na az viszont tényleg mini, pl. néhány szem keksz, egy kis műzli stb.


Hiányoznak is neki a finom vajas kiflik, péksütemények!


Röviden ilyen az itteni ovi. Én őszintén csalódott vagyok, de nincs más lehetőségünk. A fontos most, hogy a nyelvet jól megtanulja, mire elsős lesz és ha ő valamelyest jól érezi magát, nem panaszkodik,akkor én sem idegeskedek. Azt azért sajnálom, hogy semmilyen fejlesztő foglalkozás nincsen. Mindenkit sok szerettel üdvözlünk, és üzenem, hogy bizony becsüljék meg az otthoniak a Cica csoport óvó néniejit és foglalkozásait, mert annál jobbat még rengeteg fejlett országban sem kapnak, lsd. USA.

Magamról majd legközelebb, mert főzni itt is kell, úgyhogy búcsuzom!

Sziasztok,

Ritáék

Bangkok jelentkezik 1.

Hírt kaptunk az Endreffy családtól Bangkokból. Rita megengedte, hogy idézzek a leveleiből és felhasználhassam a képeiket a bloghoz. Köszönet érte.
Az első levél még karácsony előtt két nappal érkezett. Most ebből idézek :

"Egyébként mindannyian jól vagyunk, a gyerekek nagyon gyorsan alkalmazkodtak az új helyzethez. Jan 3.-án kezdődik számukra az iskola. Már meglátogattuk az intézményt, jónak tűnik, mindhárman egy helyre fognak járni. Danival külön találkoztunk a jövendőbeli csop-val. 16 gyerek van, vegyesen thaiok, japánok, amerikai ,német, akiket meg tudtam jegyezni. A vezető óvónő kanadai, a segítője thai. Az első benyomás jó volt róluk, de szerintem nem éppen tyúkanyó típusok. Kíváncsian várom, hogy Dani hogy veszi majd az akadályokat. Azt sikerült kialkudnom, hogy az elején 3 napot bemenjek vele. Aztán be lesz dobva kicsikém a mélyvízbe.



Heti 2x viszik őket az iskola medencéjébe úszásoktatásra, és heti 2x van számítógép kezelés tanulás. Hát erre kíváncsi leszek, biztos csak játszani fognak. Amin viszont meglepődtem, hogy az 5 évesek már tanulják az ABC-t (és 10-ig összeadnak, kivonnak). Egyelőre csak kiejteni, de az óvónő mondta, hogy már mnidenki le tudja írni a saját nevét. Úgyhogy most Danika ákom-bákom betűkkel írogatja a nevét szorgosan. Rajzolgatunk, írunk, számolunk minden nap egy kicsit."


Képeket is küldtek a bangkoki királyi palotáról:
 

A következő levél már januárban érkezett, amikor megkezdték az amerikai óvodát.
Idézet Rita leveléből :

"Eltelt 1 hét az oviból, suliból. Hát meg kell mondjam Nektek a vártál jobban bírták a fiúk, mert bizony nem sokat értettek az első héten történtekből, reggelente mégsem volt sírás-rívás, hogy nem akarnak menni.



Legnagyobb meeglepetésemre még Dani sem tanusított ellenállást!!!
Azért nehézségek akadtak. Rögtön azzal kezdődött, hogy az óvónő, Ms Sara nem akarta engedni, hogy beszoktatás címén néhány napot ott legyek Danival, mert ez itt nem szokás, akkor minden gyerek azt akarja majd, hogy ott legyen az anyja, stb. hallottam a kifogásokat. Beszéltem az ig-val (az iskola és az ovi is az ő "fennhatósága" alá tartozik) és ő úgy tűnt megértette az indokaimat és belement, hogy 3 napig segíthessem Danit, főleg mivel nemcsak, hogy minden új neki, hanem még nem is ért semmit.


Hát az óvónő ettől olyan undok lett velünk, hogy azt el sem tudom mondani. Levegőnek nézett, mikor bent voltam velük a teremben, még azt is mondta, hogy mennyire zavarjuk az óráit(mert egy másik anyuka is beült velem) de nem érdekelt. Szerintem ennek köszönhető, hogy a 4. napon már Dani ott mert maradni, igaz az elváláskor volt egy kis pityergés, de nem volt vészes.

A napirendjük úgy néz ki, hogy az udvaron van reggel a 4 csoportnak a gyülekező. 8-kor Thai himnusz és zászlófelvonás. Ezután néha közös reggeli torna, aztán mennek be a termekbe. Ott leülnek körbe a földre és kezdődik az első "óra". Minden nap végigmonják, hogy milyen nap van, hányadika, milyen hónap, sőt még az évet is tudják. Ez egy táblára fel is van írva és a gyerekek mágnessel minden új nap hozzáteszik az új dátumot, és leírva a napot. Meglepődtem, hogy milyen fegyelmezetten csinálják. Igaz, csak 11 gyerek volt ott.
A hét napjait és a hónapokat és az abc-t minden alkalommal végigmondják.
Utána kis torna, majd reggeli és játszás az udvaron. Kint nincs semmi szervezett játszás, csak rohangálnak mint az őrültek a csúszdákon. Úgy láttam Danit nem zavarta a tömeg, sőt első nap 2 fiúval már rohangált is, és magyarul kiáltott utánuk. De ez csak a kezdeti lelkesedés lehetett, mert utána magányos harcosként, egyedül csúszdázgatott.


Utána a teremben másfél órás! foglalkozás kezdődik. Ez minden nap más. Amikor ott voltam, akkor mindenki elmesélhette a karácsonyi élményét. Aztán ezt a naplójukba lerajzolták, sőt címet is adtak neki. Aki nem tudott írni, annak a Ms S. leírta, a gyerek pedig lemásolta. Hát Danikám ezt nagyon nem akarta csinálni, mármint a rajzolás részét, az írást persze, hogy nem tudta.

Folyt. köv.


Sziasztok!"

Szia Rita ! Várjuk a következő leveledet ! Hiányoztok nagyon !