Szülinap ünneplés

A Cica csoportban az a szokás, hogy havonta egyszer ünneplünk közösen születésnapot.
Az adott hónapban születetteket egy napon. A finomságokat közösen készítjük el, citromos kekszet szoktunk sütni. Erről már egy előző bejegyzésben írtam és a receptet is feltettem.
Megtalálható: 2010. áprilisi bejegyzések között Sütisütés címen.
Most a szülinap ünneplés menetét, a mi ünneplési szokásunkat szeretném bemutatni.

A két ünnepelt : Dorci és Dani

Első a köszöntés : Mindenkinek annyi " boldog"-ot mondunk, ahány éves.

Most 6-ot mindkettőjüknek :

Boldog, boldog, boldog, boldog, boldog, boldog születésnapot kívánunk !

Isten éltessen sokáig...

Az óvónéni pedig hozzáteszi: " Füled érjen bokádig!"

"Gyertyát " tartunk az ujjunkkal és elénekeljük, hogy " Ég a gyertya, ég .... 6 éves lett a Dorottya/ Danika, éljen soká még !"

Következnek a jókívánságok. Mindenki mond valamit, amit az ünnepeltnek kíván.

Ilyeneket szoktak kívánni : " Egyen sok gyümölcsöt, hogy ne legyen beteg" vagy " Legyen sok kamionja" vagy " Ne kerüljön kórházba "

Általában a jókívánságokban a  gyerekek saját vágyai és félelmei is megjelennek.

A nagyobbak már ilyeneket kívánnak : " Legyen majd sok barátja az iskolában "

Most a csoport legkisebbje, Niki kíván : " Boldog születésnapot kívánok !"

Hagyomány a csillagszóró gyújtás. Közben énekelünk : " Ez a nap más ,mint a többi..."

A szülinaposok kigondolják titkos kívánságukat és elfújják a gyertyákat :

Következik az ajándékozás. Zsuzsi néni " elővarázsolja " a dobozból a meglepetést :

Dorci izgatottan várja, mi bújik ki a meglepetésdobozból :

Mindketten kis kígyót kaptak. Dorottya Szilviát, Dani pedig Szabolcsot.

Dióverő ünnep és Mihály napi vásár

Ovinkban két diófa is található. A termést minden évben - a népi hagyományoknak megfelelően - Mihály napkor szoktuk leverni. Így történt ez az idén is.

A három csoport gyermekei felsorakoztak a nagy diófa körül, kinél kis vödör, kinél kis kosár volt.

Gyuri bácsi egy hosszú bottal kezdte verni a diót. A gyerekek versekkel, dalokkal biztatták.

" De jó a dió, fütyül a rigó

Vidám dala száll:

Élni jaj,de jó !

Gyere te rigó, itt van a dió,

Héja ropogó,

Bele csuda jó ! "

"Így törik a diót : kopp,kopp,

Így meg a mogyorót :ropp - ropp -ropp."

Először a legkisebbek kezdték a diót felszedni :

Később már mindenki diót keres.

A közösen gyűjtött diót háromfelé osztottuk és csoportonként meg is kóstoltuk.

Másnap délelőtt a Lepke csoport lelkes óvó nénije, Edit néni  Mihály napi vásárt rendezett az udvaron.

A gyerekek kaptak két "tallért", amivel vásárolhattak a vásárban.

Lehetett venni perecet :

Lehetett venni szőlőt :

Volt még ékszerárus - itt nyakba akaszthatós szívecskét árultak.

A vásárt közös körjátékozással zártuk.

Gyadai kirándulás

Szép napsütéses szeptemberi szombaton kirándultunk a Gyadai kirándulóközpontban a nagycsoportos gyermekekkel és családjukkal.
Ezt az óvodai "kalandtúrát" már évek óta szervezik a deákvári óvodák és a város környezetvédelmi felelőse. Az idén mi is csatlakozhattunk.
A szervezők útmutatásának megfelelően mi óvónénik már jóval a családok érkezése előtt a helyszínen voltunk.Izgatottan és felkészülten vártuk a családokat.

A program indulására össze is gyűltünk 60-an. Mi voltunk a második legnépesebb csoport az óvodák közül.

Minden óvodának " erdei " neve és csapatzászlója volt.A gyerekek kendőt kaptak a nyakukba.

A mi csapatunk a " Csiperke " nevet viselte.

Edit óvónéni a csapatzászlóval:

Elindult a nagy kalandtúrára a Csiperke csapat :

Hét állomást jártunk végig, minden állomásnál különböző kedves, játékos feladatot oldottak meg a gyerekek.

Az első helyszínen megismerkedhettek az erdőben élő állatokkal,sőt az egyes állatok lábnyomával is. Itt nyomkeresés volt a játék.

A második állomásnál egy rövid mese részesei lehettek a gyerekek. A növények fejlődéséről, az élet körforgásáról szólt a történet.A végén gesztenyegyűjtő mozgásos játékot játszottak.

Na, ez után aztán eltévedtünk. Minden csapat kapott túravezetőt, de a miénk nem nagyon ismerte a helyszínt, úgyhogy jó kis kitérőt tettünk az egyre jóbban tűző napsütésben.

Miután visszataláltunk az eredeti útra, következett a harmadik állomás, ahol " Kukabanya" várta a gyerekeket és a szelektív hulladékgyűjtés fontosságára figyelmeztetett.

Az erdőben szétszórt " szemét " összeszedése után ajándékot is kaptak a gyerekek.

Következett a negyedik állomás, ahol a kövek birodalmával és szépségével találkozhattak jó kis közös játék keretében.

Az ötödik helyszín a vízi állatok megismerésének színtere volt.

A hatodik állomáson a madarakról szerezhettek hasznos információkat :

Az utolsó helyszínen a gyógynövényekkel való ismerkedés volt a feladat.Megkeresték az erdőben elrejtett gyógynövényekkel teli kosarakat,majd megszagolták az egyes növényeket.

Visszaérve a kiindulóhelyre, jólesett elfogyasztani a már előkészített almát, pogácsát.
A gyerekek ajándékot is kaptak : Egy-egy emlékérmet és egy hátizsákot vihetett haza mindenki.

Végül a kirándulás befejezéseként a közös piknik következett. A város virslivel és ásványvízzel vendégelte meg a résztvevő kirándulókat.

Amikor a családok hazamentek, mi óvónénik még ott maradtunk rendet rakni, összeszedni a kellékeket.

Fáradtan, de remek hangulatban indultunk mi is haza.