2012. szeptember 23., vasárnap

Így telik egy hét a Cica csoportban...


Ahogy végignéztem a múlt héten készült fotókat,meglepett,hogy egy hét alatt mennyi mindent csinálunk a gyerekekkel.
Ugye, a közhely szerint az óvodában az óvó nénik csak játszanak és mesélnek a gyerekeknek.
A gyerekek meg csak játszanak egész nap és mesét hallgatnak.
Minden évben megkérdezzük a szülőket, mennyire elégedettek az óvoda munkájával. Még mindig előfordul, hogy valaki azt szeretné, ha "fejlesztenénk" a gyerekeket. Persze asztalnál ülve, feladatlapokat töltögetve.
Ehelyett mi igyekszünk minél több élményhez juttatni őket. Fontos, hogy tudjanak egymással együttműködni, megtanulják a problémákat megfelelően kezelni, a konfliktusaikat önállóan, megfelelő módon megoldani. Na, ezt  asztalnál ülve, feladatlapokat töltögetve nem nagyon lehet...
Viszont egy kirándulás alkalmával nagyon sok tapasztalathoz juthat egy gyermek. Pl.Nem asztalnál mutatjuk, hogy milyen a kör, hanem a fa évgyűrűit nézegetve.
Nem feladatlapokon színeztetjük, hogy mi a helyes viselkedés a természetben, hanem kint a Ligetben együtt megtapasztalva,hogy ha hangosak vagyunk, bizony nem látunk semmit. Viszont, ha csendesen, a környezetet figyelve járunk, akkor még mókusokkal is találkozhatunk, mint ahogy ez meg is történt.
Na, de nézzük, mi inden történt a Cica csoportban az elmúlt héten:

Sokat, sokat játszottunk...






Gyurmáztunk színes só-gyurmával almákat, jó sokat, hogy lehessen majd boltos játékot játszani, almát válogatni szín és méret szerint.




Szerdán a nagycsoportosokkal a Ligetbe kirándultunk. 
Láttunk mókusokat fáról fára ugrálni, megnéztük egy kivágott fa évgyűrűit, etettünk tőkés récéket, játszottunk, énekeltünk.





Almafát készítettünk rajzolással, színezéssel, vágással, ragasztással:




Nálunk természetes a mindennapi mese. Hét vége felé a heti mesét eljátsszuk a gyerekekkel.
Ezen a héten " A répa " c. mesét meséltem, amit nagyon jól lehet eljátszani, dramatizálni.








Tornáztunk. Mivel esett az eső, kivételesen bent a teremben.




Pénteken a nagycsoportosokkal részt vettünk az Autómentes nap rendezvényein.



2012. szeptember 16., vasárnap

Újra együtt



Ismét jelentkezik a Cica csoport blog oldala.
Elindult a szeptember, újra együtt a gyerekekkel.
Az első napokban - két hónapnyi távollét után - újra gyakoroltuk egymás nevét és jelét.
A nevekkel - becenevekkel - nem volt gond, de a másik gyermek jelének felidézése már nehezebbnek bizonyult. A legnehezebb pedig egymás teljes nevének - vezetéknév, keresztnév - a felidézése volt.
Persze nemcsak elmondtuk egymás nevét és jelét, hanem ehhez egy közös játék kapcsolódott.
Pókhálós játékot játszottunk.


A játék lényege: Fonalgombolyagot dobunk körben bárkinek és közben kimondjuk a nevét, vagy jelét. Aki megkapja, tovább gurítja egy másik gyermeknek kimondva a nevét/jelét. A végén a kialakult pókhálót visszafejtve megismételjük a játékot.







Másik játékunk a "Szervusz- játék" volt. Körben ültünk, megfogtuk egymás kezét. A mellettem jobbra ülő gyermeket köszöntöttem : "Szervusz Annabella !", ő köszönt a következő tőle jobbra ülő gyermeknek "Szervusz Zsófi!" , és így körbe, míg vissza nem ért hozzám a köszöntés. A játékot bal oldalra is eljátszottuk.
A játék alkalmat ad arra, hogy rögzítsék egymás nevét, megismerjék az illemet ( egymás szemébe nézünk míg a másik beszél ), fejlődjön szocialitásuk.




Harmadik közös óvónő által irányított játékunk a " Szóposta " volt. Körben ülünk. Az óvónő a mellette ülő gyermek fülébe súg egy szót, vagy rövid mondatot. A második játékos továbbsúgja a másik szomszédjának és így tovább. A körben utolsó hangosan kimondja, amit hallott. Ezt aztán egybe lehet vetni az indító szóval/mondattal. Néha az üzenet nagyon mulatságos átalakuláson megy keresztül.
A játék célja : feszültségoldás együttes élményen keresztül. Általában a félreértés élménye dominál. A folyamatot érzelmileg erősen színezi, hogy a hírt suttogva kell továbbadni, mint valami titkot. Ezt a játékot mindig nagyon szeretik a Cica csoportosok.



A héten elmentünk még az állatkereskedésbe és vettünk halakat az akváriumunkba mert a nyári hőségben több halunk is elpusztult.
Az állatkereskedésben a halvásárláson kívül megnézhettük az ott található kis állatokat is. Láttunk hörcsögöket,tengerimalacokat, degukat, egereket, gyíkokat,teknősöket és sok-sokféle halat. Kint a papagájokban gyönyörködtünk. 





A csoport életet egyébként ugyanott folytatódott, ahol nyár elején abbahagytuk. Csak az iskolába ment nagyok hiányoznak. De ők nagyon! Kívánunk nekik sok barátot, szerető tanítókat az iskolában.