Mesedramatizálás

Óvodai nevelésünk egyik legfontosabb eszköze a mindennapi mese. Egy héten keresztül minden nap ugyanazt a mesét meséljük, amit a hét végén el is játszunk.A mesedramatizálás jó alkalom a beszédfejlesztésre, az emlékezet, a képzelet és a kreativitás fejlesztésére.
Legutóbb a Szóló szőlő, mosolygó alma, csengő barack c. mesét játszottuk el közösen. A közös játékban mindenki részt vett a legkisebbtől a legnagyobbig.
Kezdődjék hát a mese:

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy gonosz tündér( ez esetben Zsuzsi néni kék kendőben ), aki elvarázsolta a királyfit( Bálint ) disznóvá, hogy mindaddig az is maradjon, amíg nem akad lány aki szóló szőlőt, mosolygó almát, csengő barackot kíván.

Eközben a szomszéd ország királya (Peti) megkérdezi a három lányát(Polli,Eszter,Tamara), hogy mit hozzon nekik a vásárból.A két nagyobbik lány ruhát kér, a legkisebb szóló szőlőt , mosolygó almát és csengő barackot.

El is hajt a  király a hintójával a vásárba.

Megveszi a ruhákat a két nagyobbik lányának, de szóló szőlőt, mosolygó almát és csengő barackot sehol nem talál.

Amikor hazafelé hajt, a kocsi elakad a sárban.

Szalad a kocsis, hívja a falu népét,hogy jöjjenek segíteni, mert elakadt a király hintója.

Jön is a falu népe kutyástul, macskástul kiszabadítani a király hintóját a sárból,de hiába, nem sikerül, akárhogy erőlködnek.

Egyszercsak odasompolyodik egy disznó és azt mondja a királynak, hogy kiszabadítja a hintót, ha a király neki adja a legkisebb lányát.

A király beleegyezik és a disznó kiszabadítja a hintót.
Hazamegy a király és odaadja a kért ruhákat a két nagyobbik lányának,de a legkisebbnek nem hozott semmit, mert szóló szőlőt, mosolygó almát és csengő barackot nem kapott.

Szomorú is a legkisebb királylány, de csak akkor lesz igazán szomorú, amikor nagy röfögéssel megérkezik a disznó és követeli a kicsi királylányt.

Cselhez folyamadik a király és felöltöztet egy parasztlányt aranyos, gyémántos ruhába és őt küldi ki a disznóhoz a lánya helyett.

De a disznó visszaküldi a parasztlányt: Ez nem a te lányod !
Ekkor a király ócska, rongyos ruhába öltözteti a lányát,hátha így nem kell a disznónak.

Sírt a kicsi királylány, de hiába, mert a disznóval kellett mennie. Akkor sírt csak igazán, amikor a disznóólba kellett lefeküdnie. El is aludt hamarosan.
Amikor felébredt káprázott a szeme a szertelen ragyogástól. Egy csodálatos palotában találta magát. Hozták neki a szebbnél szebb ruhákat és felöltöztették módisan.

A szomszéd szobában egy dali szép ifjú várta, aki elmesélte, hogy egy gonosz tündér elvarázsolta és a kicsi királylány szabadította fel az átok alól, azzal, hogy szóló szőlőt, mosolygó almát és csengő barackot kívánt.
Egymásba is szerettek mindjárt és összeházasodtak.

Az esküvőn együtt táncolt az egész birodalom. Járjunk táncot...

Itt a vége, fuss el véle !